Jó reggelt mindenkinek! Íme a második fejezetből egy aprócska részlet.
"...
Második fejezet
Archibald
Caleb
Amint az ajtó becsukódott, hátat fordítottam a háznak és elindultam haza. Út közben másra sem tudtam gondolni, csakis Tracy-re, a hosszú, selymes fényű, szögegyenes, szőkés-barna hajára, kékes-zöld szemeire, sportos alakjára, kislányos arcára, pajkos mosolyára. Újra és újra lejátszódott bennem a beszélgetésünk. És boldognak éreztem magam. Százhárom éve először, igazán boldognak. Azt hittem, ez a test már képtelen bármit is érezni.
Befordultam a sarkon és egy keskeny sikátorszerű utcában találtam magam. Rögtön szertefoszlott minden gondolatom, ami Tracy-vel kapcsolatos volt. Szemben állt velem egy démon. A rohadék. Hogy nem lehet a vámpírnak egy szabad és nyugodt estéje sem? Persze, hogy rögtön jön egy korcs, vagy a négylábú dögjeik, hogy keresztbe tegyenek. Mire befejeztem a gondolatmenetemet, már át is alakultam és támadásra készen, rászisszentem a korcsra, ami előttem öt méterre állt szintén támadó pozícióban. Felismertem.
- Caleb Davies! - hörögte a korcs. - Rég találkoztunk. Mit sem változtál harminc év alatt.
- Archibald! - mondtam alig hallhatóan. - Te nyomorult! … A múltkor meglóghattál, de most nem fogsz!
- Ugyan Caleb! Az előző randinkon hárman voltatok ellenem és nem nem kaptatok el. Hát most miért sikerülne, mikor nincsen itt a Te kis „kolóniád”?
- Fogadunk? - morogtam.
..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése