Sziasztok! Sajnos mostanában beütött jópár krak, elmentem edzőtáborba, ahol tönkrement a laptopom, orvosról orvosra jártam, és most sikerült eljutnom addig, hogy foglalkozni tudjak a bloggal. Ezért gyorsan be is rakom a kövi részletet. :)
"...
"...
Nyolcadik fejezet
Az ébredés
Caleb
...
- Úgy látom rám már nincs is szükség. - mondtam Tracy felé fordulva. - Ahogy azt a körülmények is bizonyítják, Dorothy azon kevés szellemek közé sorolható, akik az ilyen traumákat egy nagy alvással képesek feldolgozni. - megengedtem egy féloldalas mosolyt.
Szerettem nézni ahogy Tracy elpirul. Jól állt neki.
- Maradj! Légyszi! - kérlelt Tracy.
Miután mérlegeltem néhány dolgot, mint például, hogy Stephen és Becky ma megérkeznek, sőt nagy valószínűséggel, már otthon is vannak anyámon keresztül pedig üzentem nekik és, hogy Archibald itt ólálkodik valahol a közelben mind, mind arra a döntésre sarkaltak, hogy maradjak itt VELE.
- Hát jó. A srácok biztos nem neheztelnek majd, amiért nem leszek ma éjszaka otthon.
Mélyen egymás szemébe néztünk. Csak Dory zökkentett ki minket.
- Oké! Oké! Értem én meghitt pillanatok meg minden. Na én húzok innen. Nem kell nekem most romantika. Pfú...
És már ott sem volt. Egymásra néztünk, de csak mosolyogni tudtunk az egészen. Körülnéztem ismét a szobájában.
..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése