Az eddig megírt fejezetekből, ez az egyik kedvenc részem. Szerintem itt nagyon megmutatkozik Dorothy egyik rosz tulajdonsága. :) Jó szórakozást!
"...
Pont becsengőre értünk a terembe. Mrs. Cox már toporzékolva várta az osztályt.
- Már megint késtek! - rikácsolta. – Szaktanári figyelmeztetésben fogom önöket részesíteni, ha még egyszer elkésnek!
Pfúú. Ez is jól kezdődik – gondoltam.
Elindultam a megszokott helyemre, a leghátsó padhoz. Coxos még folytatta a méltatlankodást, de már nem figyeltem rá. Helyette valami máson akadt meg a szemem. A helyemen egy izmos, langaléta srác ült. Elképesztően dögös volt, de mégis volt benne valami, ami arra késztetett, hogy elkerüljem nagy ívben. Menet közben elállt a lélegzetem és földbe gyökerezett a lábam. Khaki zöld testhez simuló póló, fekete bőr dzseki és szűk farmer volt rajta. Mogyoróbarna, hosszúkás, égnek meredő haja, kisfiús külsőt kölcsönzött neki. Tátott szájjal álltam a padok között. Dorothy értetlenül várt rám pár méterrel előrébb.
- Trac! Mi van? Gyere már! Kitúrjuk onnan a szemétládát. - noszogatott, de én még mindig csak bámultam. És még csak kellemetlenül sem éreztem magam. Pedig biztos voltam benne, hogy nagyon ciki volt. Csak mikor felém nézett és elmosolyodott bamba képem láttán, kaptam el a tekintetemet. Talán el is pirultam, mert Dory majd' megszakadt a röhögéstől. Elég kínos volt. Még szerencse, hogy senki nem láthatta Dory-t. Néha örültem annak, hogy a legjobb barátnőm egy szellem. Megráztam magam és újból megindultam a helyem felé. Mikor odaértem levettem a hátamról a hátizsákomat és letettem az asztalra.
- Helló! - köszönt a fiú szívélyesen. Gyönyörű szép, férfias hangja volt. – Bocsi! Ez a te helyed? Máris elülök innen. - mondta.
- Nem! Nem! Maradj nyugodtan. - feleltem még mindig kábán. – Úgy sincs padtársam, szóval nem zavarsz.
- Oké. Köszi! - mosolygott rám megint azzal a kábítóan palykos mosolyával. Elolvadtam.
- Még, hogy nincs padtársad?! - háborgott Dor – Akkor én mi vagyok? A szomszédod dísznövénye?
Figyelmen kívül hagytam a mondandóját. Csak az idegen új fiúra tudtam gondolni. A gyönyörű szép acélszürke szemére és az izmos karjára. A pólóján keresztül is jól kirajzolódott, gondosan kidolgozott felső teste. Mikor már kezdett kínossá válni a csönd, a srác megszólalt.
- Amúgy Caleb Davies vagyok. Most költöztem ide anyukámmal, és hat testvéremmel.
Uram Isten! Heten testvérek? Vajon Ő a legidősebb? - Belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha nekem is még hat testvérem lenne. Beleborzongtam a gondolatba. Valószínűleg botrányos lenne. A gondolatmenetemet Dorothy szakította meg. Sértődötten gyomorszájon vágott. Felnyögtem. Kicsit össze is rándultam. Caleb kíváncsian fürkészte az arcomat. Megfogta a vállamat és felhúzott.
- Minden rendben…? Tracy! Jól vagy?
..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése