"...
Ötödik fejezet
Otthon
Caleb
Egész éjjel őrködtem. Nem tudom miért, de féltem Őt. Megvédeném az életem árán is. Mikor a közelében vagyok, megváltozom. Teljesen elvesztem a fejem.
Archibald ismét megúszta. De ha megjön a kolónia többi tagja is, akkor előkerítem és megölöm. Addig viszont minden éjszaka itt leszek, és vigyázom az álmát Tracy-nek. Ma sokáig fent volt. Valamit kereshetett. Miután elaludt, kiabált. Utánam. Aztán nemsokkal később, sikított. Csodálkozom, hogy az anyja nem ébredt föl rá. El kell ismerni, van tüdeje a csajnak. Aztán fölkelt és kiment a szobából. Miután visszajött, zavartalanul aludt tovább. Mikor felébredt és elkezdett a suliba készülődni, mertem csak otthagyni.
- Merre kószáltál Caleb? - kérdezte anyu.
- Összefutottam Archibald-dal. Meghajtottam, de aztán nyomát vesztettem.
- Igen, ezt látom a ruháidon is. Már ha ezeket ruháknak lehet nevezni. - mutatott végig a testemen anyám.
Lenéztem magamra és csak akkor vettem észre, hogy khaki zöld, testhez simuló pólóm cafatokban van rajtam, farmeromból egy hatalmas darab hiányzik és fekete bőr dzsekim már nem is volt rajtam, csak a két mandzsettája emlékeztetett arra, hogy tegnap még rajtam volt.
- A francba! A kabátom. Az volt a kedvenc dzsekim és benne volt a telefonom. - pusmogtam.
- Látod kisfiam, ezért kell odafigyelni harc közben!
- Jaj Anya! Ne oktass már folyton ki! - mondtam. - Adam kitűnően kiképzett. És ha nem tűnne fel, elég gyakorlatom van már. Egyébként meg nem az a lényeg, hogy én egybe legyek?
- Ebben nem is kételkedem. De hát van amikor nekem kell téged összefoltoznom téged…Na de mi volt tegnap a suliban?
- Olyan volt mint mindig, dög unalom. Újat már nem mondanak. De találkoztam a lánnyal. Tudod, a neve Tracy. Még a télen figyeltem fel rá.
- Ááá szóval Tracy-vel. - mondta anya sejtelmesen.
- Ó ne csináld már!
- Nem, Te félre értesz Caleb. - mentegetőzött - Örülök, hogy ilyen gyorsan beilleszkedsz.
- Archibald kinézte magának és megpróbáltam megóvni tőle. Ennyi. Vége.
- De tetszik az a lány, ugye?
- Ő nem egy átlagos lány, Anya! - kezdtem volna, de anyám félbe szakított.
- Ó! Ne is folytasd! Ismerem én ezt.
Nem hagytam, hogy tovább mondja.
- Egy Prato leszármazottja.
- Micsoda? Egy angyalé? Ez így mindjárt más. Akkor értem, hogy miért is keltette fel az érdeklődésedet a kis hölgy.
..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése