A negyedik fejezet részletét a harmadik fejezet végével kezdem, hogy értsétek. :D Kellemes olvasást!
"...
Úgy hajnali négy óra lehetett, mikor bedőltem Dor mellé az ágyba. Ő édesen aludt, magzat pózban.
Lehunytam a szemem, és szinte rögtön rám ereszkedett az álom nehéz, ködös fátyla.
Negyedik fejezet
Az álom
Tracy
Egy hosszú, keskeny mező egyik végén álltam, egy dombon. Két oldalán erdő volt, zsenge zöld lombú fákkal. A látóhatárban gát szerű domb húzódott. Ugyan olyan mint amin álltam.
Kísértetiesen hasonlított azokra a mezőkre ahol régen a csatákat vívták. A csapatok a puszta közepén ütközhettek meg.
A levegőben édes virág és fagyanta illata terjengett. Az ég halványkék és makulátlanul tiszta volt. A távolban patak csobogását lehetett hallani. A fejem felett egy hófehér galamb szállt el. Csodaszép, fényes tollai voltak. Sokáig tűnődtem azon, vajon mit keresett erre, mert biztos voltam benne, hogy ilyen gyönyörű madár nem is létezik. Gondolkodás közben az eget fürkésztem, hátha láthatom még egyszer. De a galamb eltűnt a fák között. Csalódottan hajtottam a fejem a föld felé. Egy darabig a földet bámultam, majd hangos szárnycsapásokra lettem figyelmes. Először arra gondoltam visszajött a galamb, de rá kellett jönnöm, hogy a kis madár nem lenne képes ekkora hanggal repülni.
Magam elé néztem és apa állt méltóságteljesen előttem kedvenc mélykék pólójában és szűk, fekete farmerjában, ugyanolyan fehér, angyalszárnyakkal a hátán, mint amilyen a galambnak volt. Legelőször azt gondoltam valami jelmez lehet. Egy jó jelmez…egy elég jó és hiteles jelmez. De rá kellett jönnöm, hogy ezek a szárnyak igaziak. Apa büszkén tárta szét őket. Komoly arckifejezéssel állt, a mező másik végén.
- Apa! - mondtam megszeppenve.
- Készülj kislányom! A harc ideje közeleg. - mondta, de hangja olyan távolinak hatott, hogy nem értettem belőle semmit.
..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése