Ím a hatodik fejezet első hosszabb részlete. Most egy darabig nem fogok foglalkozni a Pratogirl-el, mert a Hét főbűn nevű novella író versenyen indultam, és most azzal szeretnék haladni. De nézzük a jó oldalát. Mikor befejezem a Bűnbe esve-t, akkor annyival gyakorlottabban fogom folytatni a Pratogirl-t :-D Jó olvasást kívánok!
"...
Hatodik fejezet
Calter, avagy maga a mennyország?
Tracy
Reggel Dorothy még mindig aludt. Nem is próbáltam felébreszteni. A szellemeket nagyon nehéz felkelteni. Hagytam neki egy papírt, hogy nem kell bejönnie a suliba, maradjon csak otthon és pihenjen.
Mikor beestem az osztályba, Caleb ott ült Dorothy helyén és engem nézett, miközben pajzánul rám mosolygott. Claudia épp Caleb-nek nyalizott, de Ő mit sem törődött vele. Claudia ahogy meglátott, pökhendin rám meredt, majd beült Caleb elé, hogy ne láthasson. Caleb azonban ellökte maga elől és mondott valamit Claudia-nak amitől vigyorogva a helyére billegett a húsz centis magassarkújában. Tucatlány. Szánni való. – gondoltam magamban, majd megindultam a helyemre.
Egyszeriben egy láb termett előttem. Villámgyorsan kikerültem. Tippelnem sem kellett, hogy ki volt az. Már abban a pillanatban a ruháját markolva húztam fel a padból és lekevertem neki egy jobbost. Rasco ijedten és döbbenten nézett vissza rám.
- Ha még egyszer ki mered tenni a nyamvadék lábadat elém, esküszöm kidoblak az ablakon. - morogtam a képébe, minden szót jól hangsúlyozva, hogy fel tudja fogni azzal a borsónyi agyával.
- Aú! Te lotyó! Veszed le rólam a tetves kezed!?
Már emeltem a kezemet, hogy még egyet lekeverjek neki amiért lotyónak hívott, de ezúttal kevésbé pontatlanul, és teljes erővel.
- Ne merészelj engem… - dohogtam, de mielőtt befejezhettem volna a mondatot, Caleb jelent meg mögöttem és megszorította azt a kezem, amelyik a levegőbe lendült. Nem túl erősen, de éppen annyira, hogy kellemetlen legyen és észhez térjek.
- Nyugodj le Trac! Nem ér annyit ez a hülyegyerek.
Értetlenül néztem rá.
- Nyugalom! Mindjárt itt a tanár. Gyere! Üljünk le a helyünkre. - csitítgatott, és már húzott is a helyünkre.
Elengedtem Rasco-t, aki visszazuhant a székébe. Elindultunk a hátsó pad felé. Nem engedte el a karomat, csak mikor odaértünk a helyünkre és besegített a padomba. Megkerült és leült mellém, a helyére.
- Megérdemelte volna.- motyogtam.
- Igen. Meg. De nem ért annyit az egész.
- Miért állítottál le?
- Mert te lehet, hogy nem vetted észre, de mindenki a földön feküdt már. Kis híján kinyírtad az egész osztályt.
- Uram Isten. - leheltem. Közben alaposabban körül néztem. Valóban mindenki elég ramatyul nézett ki. - Egy szörny vagyok.
- Dehogy vagy szörny. - mondta, ugyanakkor kisimította az arcomból a hajamat és a fülem mögé rakta. - Csak tanulnod kell még.
- Te honnan tudod ezt az egészet?
- Apám médium volt. Sokat tanultam tőle.
..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése