Kérés

Mivel az oldalon szereplő szövegek/részletek 100%-osan az én fantáziám szüleményei, ezért kérlek, hogy ne másold be saját oldaladra/blogodra, és ne mondd, hogy a tieid! De ajánld barátaidnak, ismerőseidnek, ha tetszett amit olvastál! :D
Köszönet: Wanda

2011. április 21., csütörtök

Kilencedik fejezet részlet 1.

Húúú hát sziasztok! :) Már nagyon régen jelentkeztem sajnos, de annyi minden új dolog történt velem, hogy teljesen elterelte a figyelmemet a blog, és a blog felől, de most újra itt vagyok, és újúlt erővel vetem magam bele a könyvírás, és a blogszerkesztés szépségeibe. :D Gyorsan be is teszem nektek a kilencedik fejezet első oldalát, ahol ízelítőt kaphattok, hogy mi is történt Tracy szobájában, miután Dorothy elment...Holnap jön a kövtkező részlet, úgyhogy érdemes benézni rendszeresen! Jó szórakozást! ;D
"...
Kilencedik fejezet
Bizonytalanság
Caleb


Az ágyban feküdtünk egymás mellett. Hátunkat a falnak támasztottuk. Csak feküdtünk és néztünk a semmibe. Aztán mikor meguntam Tracy felé fordítottam a fejem. Meg akartam szólalni, de meggondoltam magam. Visszafordultam és meredtem tovább előre. Vártam. De, hogy mire? Azt magam sem tudtam. Talán egy jelre. Vagy csodára.
Erre a gondolatomra elmosolyodtam. Csoda. Na persze.
- Szóval, azt mondtad, ha kérdezek, akkor, és csak akkor beszélsz erről a világról. - szólalt meg Tracy, hosszas hallgatás után.
- Igen. Ezt ígértem. De Trac! Ha ki akarod hagyni ezt az egészet az életedből, én teljesen megértelek. Nem szólok bele. Viszont azt tudnod kell, hogy mostantól folyamatosan veszély fog fenyegetni, mindenfelől. Olyanok is ellened fordulhatnak, akikről még álmodban sem gondoltad volna. Sokan akarják a magadfajták vesztét. De én segíthetek. Megvédhetlek, ha úgy akarod. A Te döntésed.
- Tudod, most eléggé össze vagyok zavarodva és szeretnék tisztán látni, de egy kicsit félek is attól, hogy ez az ismeret, ami innentől kezdve a birtokomba lesz, csak ront a helyzeten. Viszont. Ha ez valóban úgy van ahogy azt mondod – tartott egy kis szünetet, majd így folytatta - , ám legyen állok elébe. - mondta tömérdek magabiztossággal a hangjában és ahogy ezeket a szavakat kimondta, olyat éreztem, amit eddig még soha. Öröm, vágy, a kihívás íze. Mind egyszerre.
- Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem. Azt sem tudom melyiket tegyem fel először. - folytatta.
- Tedd fel azt, amelyik a leghangosabb. - ajánlottam.
..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése