Tizedik fejezet

Sziasztok! Valami gáz van a szövegszerkesztővel a bloggerben, úgyhogy csak ilyen snassz módon tudom berakni a következő fejezetet... :/ Wanda


"...
Tizedik fejezet
A csók
Caleb


Egész éjszaka néztem ahogy szendergett. Amikor felébredt, egymásra néztünk és üdvözöltük egymást egy mosollyal. Fölkelt odament a gardróbajtóhoz és elővett két blúzt. Az egyik, függőlegesen csíkozott, mélyen kivágott, királykék, rövid ujjú, széleinél csipkés blúz volt, a derekát egy fekete selyem szalaggal kötötték át. Őrjítően szexin nézhetett ki benne. A másik, rózsaszínű és ejtett vállú rövid ujjú volt, az ujjánál ez is csipkés volt felül középen egy helyes kis rózsaszín masni virított.
- Szerinted melyiket? - érdeklődte.
- A kéket. - válaszoltam. - Az illik a szemedhez.
Erre elpirult. Nagyon aranyos volt, ahogy az arca megtelt vérrel és a szíve hevesebben vert.
Aztán kiment a fürdőszobába. Vitte magával a kék felsőt és egy fekete hosszúnadrágot.
Mikor visszaért, a nyálam majd elcsordult. Iszonyúan jól állt rajta a blúz és a fekete csőnadrág. A lábára egy fekete-fehér convers cipőt vett. A haját magasra, lófarokba tűzte. A szemét szemceruzával halványan kihúzta.
- Hű…Gyönyörű vagy Trac! - mondtam elismerően. - Figyelj! Én is hazaugrom átöltözni. Negyed óra és itt vagyok érted. Beviszlek a suliba.
- Köszi! - válaszolta, ismét vörös orcával. - Oké. Várlak.
Hátat fordítottam, hogy elinduljak az erkély felé, de valami visszatartott. Valami nem engedett. Olyan érzés volt, mintha elfelejtettem volna valamit. Visszafordultam és odamentem Tracy-hez. A szemébe néztem és egyre közelebb hajoltam hozzá. Egészen addig míg az ajkunk össze nem ért. Gyengéden megcsókoltam, miközben lágyan az arcát érintette a kezem. Ő is viszonozta a csókot, ám az Ő válasza sokkal szenvedélyesebb volt. Kedvetlenül szakítottam meg ezt a hosszú pillanatot és vámpír gyorsasággal tűntem el az erkélyen túl.
..."

Kilencedik fejezet részlet 2.

Sziasztok! :D Hátnem fogjátok elhinni mi történt velem... :S Mintha nem lenne elég bajom, most még le is betegedtem...Kötőhártya gyulladás, és mandulagyulladás. 2in1. Fasza...na de nem panaszkodok ennyit, inkább rakom a következő részletet. Még annyit had jegyezzekmeg, hogy elmentem ma biciklivel Gyulára, és ettem egy nagyon finom fagyit, aztán jó gyorsan hazatekertem. :D Röpke egy óra alatt megvolt. (y)

Tracy

A gondolatözön. Az egész egy hatalmas nagy massza a fejemben. Fel-fel bukkannak, de egy se dominál igazán. Lenéztem az ágyra és Caleb csuklóján akadt meg a tekintetem. Rátámaszkodva nézett. Volt rajta egy tetoválás szerű jel. Furán hatott, mert lila színű volt, ami a tetkókra nem jellemző. Ahhoz Túl élénk szín volt. Az egész csuklóját átfogta. Egyszerű, mégis sokat mondó. Több hurokból állt. Azonban nem a megszokott görcs szerű hurkokból. A középpontban egy háromszög volt, aminek az oldalai enyhén homorúak voltam. Minden oldalból jött egy ovális félkör. A háromszög közepén egy nyolcas volt elfektetve. Egy végtelen jel. Annak közepéből egy kereszt nyúlt felfele a csuklóján, aminek két ága volt. Láttam már őket valahol, de azt nem tudtam, hogy hol. Ahogy néztem, hirtelen a lilából, ciklámenre váltott. Felkaptam a tekintetem és egyenesen Caleb szemébe néztem. Kicsit meg voltam rémülve, de furdalta az oldalamat a kíváncsiság. Mi ez a jel?

Kilencedik fejezet részlet 1.

Húúú hát sziasztok! :) Már nagyon régen jelentkeztem sajnos, de annyi minden új dolog történt velem, hogy teljesen elterelte a figyelmemet a blog, és a blog felől, de most újra itt vagyok, és újúlt erővel vetem magam bele a könyvírás, és a blogszerkesztés szépségeibe. :D Gyorsan be is teszem nektek a kilencedik fejezet első oldalát, ahol ízelítőt kaphattok, hogy mi is történt Tracy szobájában, miután Dorothy elment...Holnap jön a kövtkező részlet, úgyhogy érdemes benézni rendszeresen! Jó szórakozást! ;D

"...

Kilencedik fejezet

Bizonytalanság

Caleb

Az ágyban feküdtünk egymás mellett. Hátunkat a falnak támasztottuk. Csak feküdtünk és néztünk a semmibe. Aztán mikor meguntam Tracy felé fordítottam a fejem. Meg akartam szólalni, de meggondoltam magam. Visszafordultam és meredtem tovább előre. Vártam. De, hogy mire? Azt magam sem tudtam. Talán egy jelre. Vagy csodára.

Erre a gondolatomra elmosolyodtam. Csoda. Na persze.

- Szóval, azt mondtad, ha kérdezek, akkor, és csak akkor beszélsz erről a világról. - szólalt meg Tracy, hosszas hallgatás után.

- Igen. Ezt ígértem. De Trac! Ha ki akarod hagyni ezt az egészet az életedből, én teljesen megértelek. Nem szólok bele. Viszont azt tudnod kell, hogy mostantól folyamatosan veszély fog fenyegetni, mindenfelől. Olyanok is ellened fordulhatnak, akikről még álmodban sem gondoltad volna. Sokan akarják a magadfajták vesztét. De én segíthetek. Megvédhetlek, ha úgy akarod. A Te döntésed.

- Tudod, most eléggé össze vagyok zavarodva és szeretnék tisztán látni, de egy kicsit félek is attól, hogy ez az ismeret, ami innentől kezdve a birtokomba lesz, csak ront a helyzeten. Viszont. Ha ez valóban úgy van ahogy azt mondod – tartott egy kis szünetet, majd így folytatta - , ám legyen állok elébe. - mondta tömérdek magabiztossággal a hangjában és ahogy ezeket a szavakat kimondta, olyat éreztem, amit eddig még soha. Öröm, vágy, a kihívás íze. Mind egyszerre.

- Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem. Azt sem tudom melyiket tegyem fel először. - folytatta.

- Tedd fel azt, amelyik a leghangosabb. - ajánlottam.

..."